Marketek és élelmiszerek

Aki ide téved Amerikába, nem hagyhatja ki a szuper és hipermarketeket, ahol a legszembetűnőbb dolog, az élelmiszerek iszonyatos mennyisége és bőséges választéka. Az amerikai polgárok óriási méretű bevásárlókocsikat raknak tele különböző élelmiszerekkel. A sok-sok különböző csoporthoz, vagy lánchoz tartozó szupermarket típusokban egyébként a hangulat hasonló a hazaiakhoz. Az egyik ....CO-ra végződő market típus ugyanúgy kék-piros logószínű, bemenni, csak klubkártyával lehet, a méretei, bevásárló kocsija jóval nagyobb a hazainál és többnyire nagy kiszerelésű árut lehet vásárolni. Érdekessége, hogy a polcsorok közt nagyon sok helyen vannak kóstoló helyek, ahol, a legkülönbözőbb akciós újdonságokból kóstoltatnak a vásárlókkal.

Rokonaim szerint a nagy ünnepek előtt az áruházakban óriási a tömeg, ezen nem lepődtem meg, és udvariasan elhárítottam a július 4-e előtti bevásárláson való részvételt.

Az eddigiekből sejthető, hogy az amerikai élelmiszer ipar nagyon fejlett és hihetetlen sokféle árut állít elő. Lehet az alapanyag, félkész, előkészített, szeletelt, majdnem kész, vagy egészen kész élelmiszer, a rengeteg féle gyártótól, nem tudom létezik-e olyan, amit nem lehet beszerezni. Persze, mint a természetes étkeket még mindig előnyben részesítő falusi gyerek láttam néhány furcsaságot, de alapjában véve nagy megrázkódtatások nem értek.

Az élelmiszer ipar fejlettségének talán a vadhajtásai azok, amik azért megleptek.

Barátommal beszéltük meg Skype-on az első itt töltött napjaim tapasztalatait, amikor neki eszébe jutott, egy még nem elmondott jó tanács. "Vigyázz .... ....-t ne igyál." Késő volt a figyelmeztetés, előző nap túlestem a sokkon. No ez a le nem írt nevű ital, a doboza alapján tulajdonképpen egy barna sör kellett volna hogy legyen, de nem az volt. A "No alcohol", és "No coffein" feliratok azért gyanút kellett volna, hogy keltsenek bennem, de én balga megkóstoltam. Az állaga valóban a barna sörre emlékeztetett, folyadék volt és habzott is, viszont belekóstolva olyan volt, mintha fogkrém, szájvíz és fogfehérítő keverékében nagy mennyiségű Negrót oldottak volna fel. Tehát barna sör ízt vársz és émelyítően édes szájvizet iszol. Az itteniek szerint, jó hatással van a gyomorműködésre, de én konzervatív lélek azóta is hagyományos sörrel "büfiztetem" magam.

Szerintem egy másik hasonló italt is unatkozó élelmiszer mérnökök találtak ki, ez a különböző gyümölcsök illatát és ízét magán viselő tiszta víz. Tehát esztétikus átlátszó műanyag üveg, 0% cukor, 0% energia, 0% ..., viszont átható eper illat és olyan édes eper íz, ami a legfinomabb epernek sincsen talán. Aztán van ez cseresznye, málna, stb. ízekben. Ezen ital szénsavas változatát már nem kóstoltam meg.

Az élelmiszer ipar természetesen kiszolgálja az egészségesen táplálkozni vágyókat is, minden élelmiszeren fel vannak tüntetve az összetevők, és különböző %-ok. Úgy tapasztaltam, hogy az emberek igyekeznek egészségesen táplálkozni, az USA-ban valószínűleg azért van sok kövér ember, mert sokan vannak, és több közül, több a kövér.

Ha most azt gondolnám, hogy nagyon sok élelmiszer hozzáadott ízfokozót, színjavítót, állagmegőrzőt és ki tudja még milyen csodaszereket tartalmaz, akkor azt is sejtenem kell, hogy otthon sincsen másképpen, és itt is, ott is az egyes ember döntse el, hogy mit is eszik és iszik.

Ahol vagyok, az New Jersey állam, ami valaha fejlett mezőgazdasággal rendelkező, kisgazdaságokat működtető településekkel volt tele. Az itteniek elmondása szerint a nagygazdaságok, valamint a távoli országokból olcsón behozott élelmiszerek lassan tönkreteszik a hagyományos kisgazdaságokat.

Azt hiszem ilyenkor kell azt írni, hogy "No comment.".

A kocsik, az energia és a gyaloglás

Aki még nem járt az USA-ban, ő úgy tudja, hogy rengeteg az autó, különösen a személyautó. A valóságban sokkal-sokkal több az autó. Akinek nincsen személykocsija, az nem nagyon tud létezni, vagy a teherkocsijával közlekedik. Egy családnál általában több kocsi is van, és a lakást elhagyva szinte mindig azzal közlekednek. Munkahelyre, iskolába, áruházba, hipermarketekbe, szupermarketekbe, vacsorázni, stb.

Ahol vagyok, egy kisváros, kertes családi házakkal (később írok róla részletesen). Amikor már sokszor jártam kocsival a környéken és nagyjából megismertem, tervbe vettem, hogy sétálni is fogok majd. Az első gyenge próbálkozásom egy vacsora utáni javaslat volt, mondván, "Sétáljunk haza!", mert tudtam, hogy nem messze jöttünk el kocsival, hazulról a SteakHouse-ba. Mindenki elvetette az ötletemet, így beültünk a kocsikba és 4 perc után otthon is voltunk. Másnap már körmönfontabb tervet eszeltem ki. Felvetettem a tervemet nagybátyámnak (róla is írok később), hogy elmegyek sétálni, egyedül, csak én, tehát senki másnak nem kell. Nézett rám, és nem értette. Rögtön felajánlotta, hogy mondjam, hogy hová szeretnék menni, beülünk a kocsiba és elmegyünk oda. Elmagyaráztam neki, hogy én azt a mozgást szeretném csinálni amit ő csinál a lakásban, rövid távokon és célirányosan, de én a házon kívül, a járdán, hosszabb távon, és céltalanul. Utolsó gyenge érve az volt, hogy itt nem lehet ám mindenhol gyalogolni. Igaza is volt, mert a kertes házak közti kis utcákon még csak volt járda az út mellett, de kiérve 27-es autóútra, ott már csak az egyik irányba mehettem gyalog, mert a másik irányban nem volt járda. Sétám során valóban felfedeztem olyan kávézókat, telefonos boltokat, üzlethelyiségeket, amiket tényleg nem lehetett járdán megközelíteni. Lehetett átmenni füves közterületeken és autóbehajtókon, de járda nem vezetett oda.

Igen, és a SteakHouse-tól kb. 12 perc alatt értem el a házig, közben egy nagy darab amerikai kedélyesen megszólított, hogy milyen jó sétáló idő van. Yes, yes, mondtam, és nem kérdeztem meg tőle, hogy mikor sétált utoljára, mert azért hirtelen nem tudtam összerakni ilyen bonyolult mondatot.

Az autók kapcsán vetődött fel bennem, hogy azért az az energia, egyszer csak elfogy. És itt úgy gondolják, és komolyan, hogy nem fog elfogyni. Ezt a véleményüket támasztja alá az egyéb energiafogyasztás is. Nem láttam jelét az elektromos energiával való takarékoskodásnak sem. Ezt mutatja a nagyon erős légkondicionáló használat is, ami mint írtam már szinte mindenhol - szerintem - indokolatlanuk alacsonyra hűti a tereket. Nem csak a kis tereket, hanem az óriási üzletek, üzletházak tereit is.

A hétköznapi emberek tudnak a megújuló energiákról, de még nagyon ritka helyen alkalmazzák. Napkollektort, szélerőművet nem láttam még.

Aztán mégiscsak láttam ám gyalogló embereket. Egy pláza jellegű üzletközpontban láttam gyalogló nyugdíjasokat. Ők felvették az edzőcipőjüket és a megfelelő ruhájukat, beültek a kocsijukba, elmentek a plázába, és ott gyalogoltak körbe-körbe edzésként, mert ott kellemes hűvös volt.

A "légkondi"

Barátaim, akik néhány éve voltak itt, elláttak tanácsokkal, így néhány dologra fel voltam készülve, de mindenre nem lehetett. Ezek közt van a légkondicionálás.

Otthon bírom a meleget, általában kerülöm a légkondit, kocsiban akkor használom, ha nagyon-nagyon meleg van, akkor is addig, amíg el nem fogy a levegő az utastérben és el nem kezdek izzadni a hidegben és ásítozni vezetés közben. Ekkor kikapcsolom és lehúzom az ablakot.

Itt viszont más. Itt nem menekülsz. A személykocsikban olyan van, hogy belenyom az ülésbe és odafagysz. Az üzletekből örülsz ha kijöhetsz, mert néhány perc után bent vacogni kezdesz. A vonatban még talán elviselhető volt, de a metróban nagyon nyomták a fejemre. Ha az utcán sétáltam, akkor volt kellemes, ha egy üzlet nyitott ajtaja előtt mentem el. De bemenni már nem akartam.

Az első néhány nap kellemetlen, de aztán megszokod. Igaz, hogy addig mindenhol, (a lakásban is) fázol, éjszaka nyakig betakarózol, kiszárad a szemed, a torkod, elered az orrod vére, de aztán megszokod és a meleg kezd el zavarni.

Délután kiültem a teraszra dolgozni, mert azt mondtam magamnak: "Nem igaz, hogy nem bírod a meleget!" A néhány óra számítógépes munka közben, többször is besurrantam a házba hűsölni, aztán újra kijöttem, de aztán egyre inkább hidegnek éreztem benti levegőt, mint kellemes hűvösnek. Ez volt a remény, hogy nem szoktam át teljesen és megmaradt a normális hőérzetem.

Most, éjszaka 2 felé, már csak - kellemes - 30 fok van itt a teraszon.

Melyik Amerikáról érdemes mesélni?

Tényleg belegondoltam. Mi is az az Amerika, amit az államokról, mondjuk egy még itt nem járt magyar képzel? New York, vagy Washington, az autópályák, vagy a Garden State jellegű kisvárosok kis utcái, a felhőkarcolók, vagy az "amerikai stílusú" kertes házak, a Times Square tömege, vagy a Dél-Karolina államban dohányt termesztő rabszolga leszármazottak ültetvényei?

Ami mindenképpen megemlítendő, az a szabálytisztelet. A "szabadság hazájában" nem igazán találtam a szabadságtól való eufóriát. Amit általában 9/11-nek emlegetnek, azóta sok minden megváltozott. Sokan úgy mondják, hogy a polgárok "beálltak a sorba" és betartják azokat a szabályokat, amiket a biztonságuk érdekében meghoztak. Még akkor is, ha az pillanatnyilag kényelmetlen is nekik. A nevezetesebb idegenforgalmi látványosságoknál legtöbbször fokozott biztonsági ellenőrzés van, ami azt jelenti, hogy az ember átmehet a biztonsági kapun, miután egy tepsibe helyezte táskáját, övét, fényképezőgépét, telefonját, sapkáját, és egyéb fémes tárgyait. A tepsi aztán áthalad a vizsgáló szerkezeten, ami megállapítja, hogy az abban található holmik bevihetők-e, a meglátogatandó helyre.

Az emberek pedig sorbaállnak, várnak és betartják a szabályt.

Betartják máshol is. Vasúton utazva láttam praktikus üléseket a vagonban. Ezeknek az ülő része rögzítve van, viszont a háttámlája mozdítható, átbillenthető, aszerint az irány szerint, amerre a vonat éppen halad. Nagyon praktikusnak találtam, hiszen így kialakíthatók akár egymással szemben ülős lehetőségek is. Meg is tettük ezt, egészen addig, amíg meg nem jelent a - szerintem - nyugdíj előtt álló ősz szakállú afro-amerikai kalauz, aki szenvtelen arccal és érzelmek nélkül közölte, hogy ez itt nem megengedett cselekedet. Ok. Visszaállítottuk a rendet és a kalauz elment. Ezután érkezett egy 8-10 tizenévesből álló csoport, akik szintén kialakítottak maguknak egy szemben ülős formációt. Gonosz módon, előre mosolyogtam, hogy ugyan mit fog tenni a bácsika a fiatalokkal. (Ismerem itthoni autóbusz sofőr barátaim, gondjait, ha meg kell kérni egy 16-17 éves urat, hogy szíveskedjen levenni koszos edzőcipőjét az ülésről.) Aztán a bácsi a jegykezeléskor visszajött és ugyanolyan szenvtelen arccal közölte ugyanazt mint velünk, és a fiatalok visszaállították az ülést és szépen beültek egymás utáni sorokba.

Igaz, hogy az is ki van írva vonatban, hogy a lábát mindenki tartsa maga alatt. (Ha állunk, akkor ez természetes, de ha ülünk, akkor nem mindig.) És az is ki van írva, hogy a kalauz a felelős a vonat biztonságáért és adott esetben joga van intézkedni és rendőrt hívni.

Úgy láttam, hogy a közös szabályok egyértelműek és mindenkire vonatkoznak.

Aztán láttam kivételeket is. Az autópályákon a jobbra tartási és balról előzési kötelezettség elvileg létezik. A gyakorlatban ennek halvány jelét sem látni. Mindenki ott, és abban a sávban előz, és halad ahol hely van. Mondjuk sávok akadnak bőven, de nem jellemző, hogy a jobb szélsőbe orientálódnának az autók. Ha lassan haladsz, nyugodtan válaszd az öt sáv közül a középsőt, így akár jobbról akár balról, még két-két sávban el tudnak menni melletted. Ha esetleg lassabban haladva mégis a legbelsőben felejted magad és jobbról sem tudnak megelőzni, akkor sem "villognak le" az útról, csupán udvariasan haladnak mögötted 1-2 méterre, amíg meg nem gondolod magad, vagy fel nem szabadul egy jobbra levő sáv az előzéshez.

Szabályok és kivételek tehát vannak, de a biztonság a mindenek feletti.

Élmények és összegzések

Több ismerősöm, kért arra, hogy mondjak rövid összegzésfélét az USA-ról, írjak itteni élményeimről, véleményemről. A kéréseket hamarjában elhárítottam, mondván, az élményeknek és érzéseknek még ülepedni kell. Büszke is voltam az indokra, és hogy ily ügyesen kibújtam a hirtelen véleményformálás elől és elodáztam a tennivalót, de aztán végiggondoltam.

Amikor hazaérek, biztosan többen is kérdeznek tőlem dolgokat, véleményt az államokról, és akkor vajon hogyan fogok mesélni, érvelni, indokolni. Mondjak ki egy általános összegzést, aztán a deduktív logika szerint érvelgessek, hogy miért is ez a véleményem. Aztán az érvekre talán senki sem lesz már kíváncsi.

Az induktív megközelítés jobban illik majd a helyzetemhez, lehetőségeimhez, mert nem igazán hiszem, hogy egy néhány hetes itt tartózkodás után komoly és egzakt összegzést tudnék adni, emellett talán hitelesebb is lesz, ha a részekből indulunk ki és megpróbálok elmesélni röviden néhány dolgot, élményeket, benyomásokat és a véleményformálást rábízom azokra, akik megtisztelnek majd az elolvasással.