A következő címkéjű bejegyzések mutatása: biztonság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: biztonság. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. július 18., szerda

Melyik Amerikáról érdemes mesélni?


Tényleg belegondoltam. Mi is az az Amerika, amit az államokról, mondjuk egy még itt nem járt magyar képzel? New York, vagy Washington, az autópályák, vagy a Garden State jellegű kisvárosok kis utcái, a felhőkarcolók, vagy az "amerikai stílusú" kertes házak, a Times Square tömege, vagy a Dél-Karolina államban dohányt termesztő rabszolga leszármazottak ültetvényei?

Ami mindenképpen megemlítendő, az a szabálytisztelet. A "szabadság hazájában" nem igazán találtam a szabadságtól való eufóriát. Amit általában 9/11-nek emlegetnek, azóta sok minden megváltozott. Sokan úgy mondják, hogy a polgárok "beálltak a sorba" és betartják azokat a szabályokat, amiket a biztonságuk érdekében meghoztak. Még akkor is, ha az pillanatnyilag kényelmetlen is nekik. A nevezetesebb idegenforgalmi látványosságoknál legtöbbször fokozott biztonsági ellenőrzés van, ami azt jelenti, hogy az ember átmehet a biztonsági kapun, miután egy tepsibe helyezte táskáját, övét, fényképezőgépét, telefonját, sapkáját, és egyéb fémes tárgyait. A tepsi aztán áthalad a vizsgáló szerkezeten, ami megállapítja, hogy az abban található holmik bevihetők-e, a meglátogatandó helyre.

Az emberek pedig sorbaállnak, várnak és betartják a szabályt.

Betartják máshol is. Vasúton utazva láttam praktikus üléseket a vagonban. Ezeknek az ülő része rögzítve van, viszont a háttámlája mozdítható, átbillenthető, aszerint az irány szerint, amerre a vonat éppen halad. Nagyon praktikusnak találtam, hiszen így kialakíthatók akár egymással szemben ülős lehetőségek is. Meg is tettük ezt, egészen addig, amíg meg nem jelent a - szerintem - nyugdíj előtt álló ősz szakállú afro-amerikai kalauz, aki szenvtelen arccal és érzelmek nélkül közölte, hogy ez itt nem megengedett cselekedet. Ok. Visszaállítottuk a rendet és a kalauz elment. Ezután érkezett egy 8-10 tizenévesből álló csoport, akik szintén kialakítottak maguknak egy szemben ülős formációt. Gonosz módon, előre mosolyogtam, hogy ugyan mit fog tenni a bácsika a fiatalokkal. (Ismerem itthoni autóbusz sofőr barátaim, gondjait, ha meg kell kérni egy 16-17 éves urat, hogy szíveskedjen levenni koszos edzőcipőjét az ülésről.) Aztán a bácsi a jegykezeléskor visszajött és ugyanolyan szenvtelen arccal közölte ugyanazt mint velünk, és a fiatalok visszaállították az ülést és szépen beültek egymás utáni sorokba.

Igaz, hogy az is ki van írva vonatban, hogy a lábát mindenki tartsa maga alatt. (Ha állunk, akkor ez természetes, de ha ülünk, akkor nem mindig.) És az is ki van írva, hogy a kalauz a felelős a vonat biztonságáért és adott esetben joga van intézkedni és rendőrt hívni.

Úgy láttam, hogy a közös szabályok egyértelműek és mindenkire vonatkoznak.

Aztán láttam kivételeket is. Az autópályákon a jobbra tartási és balról előzési kötelezettség elvileg létezik. A gyakorlatban ennek halvány jelét sem látni. Mindenki ott, és abban a sávban előz, és halad ahol hely van. Mondjuk sávok akadnak bőven, de nem jellemző, hogy a jobb szélsőbe orientálódnának az autók. Ha lassan haladsz, nyugodtan válaszd az öt sáv közül a középsőt, így akár jobbról akár balról, még két-két sávban el tudnak menni melletted. Ha esetleg lassabban haladva mégis a legbelsőben felejted magad és jobbról sem tudnak megelőzni, akkor sem "villognak le" az útról, csupán udvariasan haladnak mögötted 1-2 méterre, amíg meg nem gondolod magad, vagy fel nem szabadul egy jobbra levő sáv az előzéshez.

Szabályok és kivételek tehát vannak, de a biztonság a mindenek feletti.