Egy hete indultam haza

Ma volt egy hete, hogy visszaindultam öt hetes tengerentúli kirándulásomról, így néhány szóban összeszedem, hol is voltam.

Magán látogatásra mentem, tehát nem üzleti, vagy tanulmányútra, de nem titkolt szándékom volt, az itteni életszemlélet megismerése. Kíváncsi is voltam, hogy milyen a "lehetőségek hazája" polgárainak viszonyulása a változásokhoz, vállalkozásokhoz, emellett titkos vágyam volt az itteni oktatásba, egy iskolába való bekukkantás.





Ahol - anyai nagybátyámék vendégszeretetének köszönhetően - a legtöbb időmet töltöttem, az New Jersey állam Edison nevű városa, ami tipikus amerikai kisváros, a maga családi házas utcáival.

A környéken a kisvárosok olyan elhelyezkedésben vannak, hogy köztük nincsen távolság. Az egyik utca még az egyik (kis)város, a másik már a másik (kis)város. Haladsz kocsival északi irányba Edisonban, aztán beérsz Metuchen városba, aztán továbbhaladva újra beérhetsz Edisonba. Edisontól déli irányba van Highland Park kisváros, aztán a környék központja New Brunswick, ami arról nevezetes, hogy a 70-es és 80-as években itt komoly magyar kolónia alakult ki.
A városnak van magyar főutcája, katolikus és evangélikus temploma, magyar iskolája, magyar kocsmája. A magyar közösség, ami anno nagyon aktív volt, mára már szétszéledt, sokan eladták házaikat, telkeiket, helyet adva a városi - főként egészségügyi - közintézményeinek terjeszkedéséhez. Sajnos a magyar kocsmának csak a bezárt épületét láthattam, viszont jártam a Buday Meat Market-ben, Temesvárról származó magyar hentes üzletében, ami a főutcától nem messze még működik. Hetven éves elmúlt, de a kétféle disznósajtot és a kolbászt, szalámikat maga készíti. A termékeit mindenképpen javasolt megkóstolni, nagyon finomak, viszont kiadós kóstolás után erősen ajánlott, hogy kéznél legyen valami jóféle folyadék, mert a tartalmas ételek után nagyon meg fogunk szomjazni.

Édesanyám fiútestvére, jelenleg 70 éves aktív nyugdíjas, aki 45 éve él az Egyesült Államokban. Magyarországon szerzett marós szakmáját, illetve szakmai tudását állandóan továbbfejlesztve, dolgozott sokféle finommechanikai és beállító műszerész munkakörökben. Elmondása szerint, az államokba való kiérkezése óta folyamatosan volt munkája. Éppen elutazásom előtti napon is hívta valaki munkát ajánlva neki, de ő udvariasan elutasította.

Nagy büszkesége a két találmány, amit egy gyógyszerészeti kutatóintézetben való munkája során dolgoztak ki a kutatócsoportban több orvossal, gyógyszerésszel és mérnökkel közösen.

Feleségével, - aki magyar származású, de már az államokban született - kettő gyermeket neveltek. A leány, akinek az esküvőjére érkeztem, pedagógus, egy "middle school"-ban tanít társadalmi ismereteket. A fiú, közgazdászként végzett, de az egyetemi évek alatt segített az egyetem számítógép parkjának karbantartásában, így ott maradt az egyetemen, mint informatikus.

Az esküvővel a családba került fiú, szintén szakmabeli, ő egy "high school" "Guidance Counselor" részlegének az igazgatója. Tetszett az intézményesült pályaorientációs és életvezetési mentorálással foglalkozó részlegbe való bepillantás, ahol szerencsémre egy magyarul nagyon jól beszélő titkárnő kalauzolásában volt részem.

Visszatérve bácsikámra, fontos megemlíteni, hogy életkorát meghazudtolva ma is nagyon aktív, szakmájához közel maradva, kéziszerszámok adásvételével szórakoztatja magát. Igazából nincsen szüksége a plusz jövedelemre, de mivel igazi örökmozgó, ezért hódol e kedvtelésnek, amit mély bölcsességről tanúbizonyságot téve maga is szenvedélynek nevez. Műhelyében körülnézve elgondolkodtam, hogy amilyen szerszám itt nincsen az lehet hogy nem is létezik.

A már említett hentesüzletben érdekes beszélgetést folytatott a két aktív nyugdíjas öregúr, arról, hogy bizony a mostani Amerika már nem az a régi, amikor kevés volt az adó és olcsó a benzin, és könnyű volt a megélhetés és a gyarapodás. Bizony szívesen elsütöttem volna egy poént, hogy megszakad a szívem, hogy ilyen nehéz a sors itt Amerikában, de inkább kóstoltam még egy karikát Buday úr szívesen kínált disznósajtjából és csendben mosolyogtam.